Augusztus 13-15. péntek-vasarnap

Az utolso napok is hamar elmultak, bar egyre tobbet gondoltunk mar haza. Gezanak kulonosen hosszunak tunt a varakozas a hazautra.
Pénteken megneztuk a Museo Catholico-t, aztan kisetaltunk a vasutallomasra, hogy lassuk, mennyi idot kell raszanni. Aztan napoztunk egy kicsit egy parkban. Santiagonak van egy nagyon nagy, "tobblepcsos" parkja (mivel maga a varos sem sik teruletre epult), kozepen egy pici Santa Susanna templommal. Sokat beszélgettünk itt a parkban is, de máskor is. A Briegley-féle zarándokkönyvben, amit magunkkal vittünk, van egy sorozat kérdés, olyan önismereti-féle, azokat is végigbeszélgettük (már amelyikről voltak gondolataink). Arról is többször beszéltünk, mi az, amiben kicsit változni kellenünk, életmódban, gondolkodásban stb. Biztos nem nagyon fogtok semmit észrevenni ebből, de azt hiszem, mégiscsak változunk belül egy kicsit.

Lattunk egy csomo nepviseletes csoportot. Valami folkfesztival lehetett a varosban. Sokfele dudaszo, meg itt-ott egy kis tancbemutato. A park szélén volt egy hely, ahol egy csomó erogep-fele volt elhelyezve. Mar maskor is lattunk egyszer a buszból olyat, hogy vörös futósáv volt az út mentén, amit időrlő időre megszakított egy kis placc, ahol le volt rakva egy-egy ilyen kondigép. Mindet kipróbáltuk, némelyik nagyon vicces volt.

Szombaton reggel mindent összepakoltunk. Szerencsére a szálláson lehetett hagyni a cuccot. Aztán bepótoltuk, ami még elmaradt. Elmentünk a zarándokmúzeumba, a Pantheonba (ami egy templom Galícia nagyjaival), és mellette egy néprajzi jellegű múzeum is van. Jó volt, pont megfelelő mennyiségű kultúra.
Este mégegyszer elmentünk misére a katedrálisba. Egyébként a burgoszi vagy leoni katedrális szerintem sokkal szebb. Ez valószínűleg eredetileg román stílusú. Csak az oltár mögött van egy hatalmas faragott, aranyozott fal (altarpiece). Ennek közepén ül az a nagy, festett, díszes Szent Jakab szobor, amit hátulról megölelnek az emberek. Most szinte keveselltük, hogy 'csak' 6 pap celebrálta a misét. Érdekes, hogy sehol sem volt orgonás mise. Általában a pap énekelt valamit a misék végén, vagy esetleg, mint itt, valaki kicsit vezényelte a híveket, hogy énekeljenek, vagy az áldozás alatt bekapcsolnak egy magnót és arról jön valami egyházi zene. Mivel nincs élő zene, egy kicsit rövidebbek még a prédikálós misék is. Egyébként gyerek ministránst se láttunk egyszer
sem, még a vasárnapi misék alatt sem. Fenőttet se, legfeljebb egy másik pap segédkezik az oltárnál.
Itt Santiagóban találkoztunk néhány korábbi zarándoktársunkkal, pl. az ír Thomas-szal, két svéd nővérrel (énkorombeliek) stb. Nekik is csak most a végén kérdeztük meg a nevüket (Monica és Tina), amikor a hazautazásuk előtti estén összefutottunk és meghívtak minket egy pohár borra.

Hallottam egy érdekes elméletet egy magyar nőtől, akivel együtt buszoztunk Fisterra-ba. A bajaink, betegségeink, gondjaink nem mi vagyunk, hanem igazából rajtunk kivülálló dolgok. Minél jobban ragaszkodunk hozzájuk, annál nehezebbek és fájdalmasabbak. Olyanok, mint egy kő, amit a markodban szorítasz. Ha nagyon szorítod, nagyon tud fájni. Ha meglazítod a markodat, nem fáj annyira, és rájössz, hogy az a kő nem a te részed, hanem külön áll, és ha akarod, el is ejtheted, meg is szabadulhatsz tőle. Állítólag valaki így szabadult meg valami betegségtől és azóta közzétette a módszerét (valami Segovia-módszer vagy mi). Nekem tetszik, szerintem sok igazság van benne. Geza sem engedte még el a Bekomoldot. Az utolso napokban sokat aggódott azon, hogy nem kapott hirt, bár rákérdezett, egy bizonyos szerszámról, amit távozásakor más vett át. Hogy milyen zűr lehet vele, talán ő rontott el valamit stb. stb. Pedig ha nem dolgozna nekik tovább, az egész úgy süllyedne el, mint a kő a vízben. De lehet, hogy szeptembertől még visszamegy kicsit, majd meglátjuk, így aztán nem tud tőle szabadulni. Ennyit az új életről?

Szombaton az éjszakai vonattal mentünk át Madridba. A vonat kényelmes volt, dönthető ülésekkel stb. mégis nagyon szenvedtünk. 10 óra út, ülve, éjszaka, szörnyű. Madridban megnéztük a királyi palotát, sétálgattunk, felkerestünk 1-2 parkot (Az egyikben lattunk egy hajlektalan zugot, volt egy üveg borunk, amit vettunk, de ki se nyitottuk. Azt Geza odavitte a matrac mellé, legyen egy kis meglepetése majd az illetőnek, ha visszajön) aztán irány a reptér. A reptéren több magyarral találkoztunk, akiket nár ismertünk: A testnevelő a fiával, a békéscsabai tanárházaspár, és az érdi fickó, aki Máriazell, Lourdes és Compostella-utat csinált.
Nagy villámlások között érkeztünk haza. Végre itthon!
Utolso bejegyzésemet már itthon írtam, így most látom, hogy néha van ékezet, néha nem.

Augusztus 11-13. szerda-csut-pentek

Meg szerda este visszamentunk a katedralisba, es a 6-os mise utan volt fustoles. Teljesen jol lattuk, mert a templomnak a kereszthajojaban ultunk es ott leng a fustolo. Nagyon tetszett, mintha gyerek lennek.
Csutortokon kimentunk Fisterraba busszal. Majdnem 3 ora az ut a tavolsagival. Nagyon szep videken mentunk, hosszan az oceanpart kozeleben, ralatassal a vizre. Kikutyagoltunk a 3 km-re levo vilagitotoronyba, ami 1: semmi kulonos, egy negyszogletes haz, tetejen a lampaval, 2: az erdei uton mentunk, ami egy hegy tetejen vegzodik, ahol egy szakadek es egy hegy valaszt el a vilagitotoronytol, ezert vissza kellett menni a kozutra, ahol szinte semmi hely nem volt a gyalogosoknak: az ut szelet jelzo vonalon gyalogoltunk. Szoval tulteljesitettunk, es Geza szerint nem erte meg. Elegettuk Geza trikojat, es nekem egy zoknimat es egy bugyimat. Azota Geza egyik alsonadragjaban alszom. De ez az egetes inkabb csak idegesitett, mert szel is volt, alig talaltunk egy megfelelo sziklat stb.
Utana csak egy pici idonk maradt, hogy egy kis homokos reszen, mar bent a varoskaban, megaztassuk a labunkat az Atlanti oceanban. Geza bele is hasalt, jo hideg volt.
Ma egesz nap lotyogni fogunk a varosban es szuvenireket nezegetunk. Nem viszunk ajandekot senkinek, mert minden szuvenir errol a zarandoklatrol szol, es ugy erezzuk, hogy onmagukban nem sokat mondanak.
Galicia allitolag kelta eredetileg es erdekes, hogy olyan dudaszot hallunk, mint Skociaban, es sok a kelta motivum a targyakon. Egyebkent valoban az utolso szakaszon sokszor a tajrol is Skocia vagy Wales jutott az eszembe: alacsony kokeritesekkel elvalasztott foldek, utak.
Alig varjuk, hogy lassunk Benneteket.
Geza, Agi

Augusztus 9-10. hetfo-kedd

Hetfon koran elindultunk, mar 6 ora elott, pedig csak kb 5 km volt hatra. De hallottuk, hogy komoly sorbaallasok varnak rank. Jo erzes volt a kora reggeli huvos szurkesegben "bevonulni" Santiagoba (Jade-ert is imadkoztam). Eloszor kb masfel orat alltunk sorban, hogy megkapjuk a Compostellanumot, ami egy oklevel a zarandoklatrol. Utana a zarandokmisehez alltunk sorba, hogy 12-re bejussunk a katedralisba. A misen legalabb 30 pap celebralt, de nem lengettek meg a fustolot. Egesz mise alatt jonnek-mennek a turistak, de en olyan rosszul alaudtam elozo este (kb. 4 orat), hogy kellemes ernyedtsegben ultem a lepcson, ahol helyet talaltunk. Egy apaca nagyon szepen enekelt. Kesobb, este meg visszamentunk a templomba, hogy a Dicsoseg Oszlocsarnokanak a belso kapujat megnezzuk. Most kevesbe ervenyesul, mert fel van allvanyozva, gondolom, felujitas miatt. A kozponti oszlop (Jessze faja) korbe van keritve, nem lehet megerinteni mar. Latszik, hogy egyes reszei teljesen kopottak, ezt regebben megerintettek a zarandokok. Pont az esti mise vegen mentunk be, es igy lattuk, hogy az oriasi fustolot valoban felhuztak a magasba es meglengettek. Ezt regen a zarandokok fertotlenitese miatt csinaltak (nem zuhanyoztak minden nap, az biztos), ma meg szokasbol. Ez egy latvanyossag, amit megtapsolnak az emberek.
Gyujtottunk gyertyat (mar korabban is) a katedralisban az apuert (az enyemert), Geza apukajaert, anyukajaert, Rezsoert, a nagyszulokert, Ilonaert, Csorikeert es egy 32 eves olasz ferfiert, aki az ut elejen meghalt. Meg akkor hallotuk, az elso napokban.
A Szent Jakab szoborhoz olyan sokan alltak sorba, hogy csak ma reggel mentunk oda. Nyitas elott beaaltunk a sorba, de igy is kb 1 ora volt. Az oltar mogott megyunk vegig, a Szent Jakab szobor mogott, es hatulrol megoleljuk, es el lehet suttogni, miert is jottunk. Utana le a kriptaba, es kozvetlen a szobor alatt egy diszes ezustos kis koporsoban vannak a foldi maradvanyai. Megkoszontuk, hogy megerkeztunk epsegben.
Osszesen 33 napig tartott a zarandoklatunk. Az utnak kb. ket-harmadat gyalogoltuk vegig, ami talan nem hangzik rettento soknak, de sok volt, es 4 nap kivetelevel minden nap gyalogoltunk. Meg egy utolso megjegyzes Geza vizholyagjairol. Itthon ezeket nem vesszuk annyira komolyan, mert vegulis mulo kellemetlenseg. Itt azonban ugy lattam, hogy nagyon is komolyan veszik a spanyolok is, mert ha elfertozodik, vermergezest okoz. Ezert en is jobban aggodtam, mint amennyire mutattam. Hallottuk, hogy egy lanynak 2 labujjat leamputaltak, mert mar nem volt mit tenni. Aztan persze hallottuk, hogy egy fulop-szigeti peldaul mezitlab jott vegig. Az oklevelosztasnal elore engedtek a sorban es megtapsoltak.
A szallasunk nagyon megfelelo, kozel van a kozponthoz, nem is draga, konyha is van es kozvetlen mellette egy csucs piac. Nagyon jol erezzuk magunkat. Szinte lebegünk. Talan ez az, amikor valaki siman csak letezik, es a letezest elvezi. Azt hiszem, meg sosem eeztem magam igy.

Remelem, hogy ebbol a valoaban kulonleges elmeny-halmazbol sokminden sokaig megmarad otthonra is. Az egyetlen, amit nem szeretnek hazavinni, az a poloska. Mekkora egy poloska, lehet azt latni? Valszoljatok! Egesz uton nem volt semmi ilyen gond, es most a vegen, Galiciaban, ahol egyebkent minden szallason nylonba csomagolt papirlepedot kaptunk, jottek a csipesek. Kicsit gyanakodok Eszter halozsakjara, mivel az tollas (?). Fontolgatjuk, hogy kidobjuk es kap majd egy ujat. Azt sem tudom, hogy hogy lehet tisztitani. Eszter, ezt is ki lehetne mosni, mint a normalis halozsakokat?

Holnap ki akarunk menni Finisterraba, a vilag vegere busszal, ahol a sziklakon mindenki eleget nehany ruhadarabot, annak jeleul, hogy regi elete helyett ujat kezd. Johettunk volna korabban is uj eletet kezdeni.

Geza+Agi

Augusztus 8. Vasarnap

Szombat este meg kulon ajandek volt, hogy a lengyelek (osszejott itt ket csapat lengyel 1-1 pappal) az albergue mogott tartott egy miset. Mivel ma vasarnap varhatoan nem lesz templomos telepules, ez kulon jo volt. Vegul valoban megkaptuk a mozgasserulteknek fenntartott szobat, masokal egyutt, igy megsem polifomon aludtunk. Egyebkent megint talalkoztunk egy testnevelestanarral, aki regebben a Tancsicsban, most pedig a Varosmajorban tanit. A 15 eves fiaval van itt. Nagy meneteket csinalnak, es nagyon keves penzt hoztak, szerintem a gyerek ketszer ennyit tudna enni. Geza felajanlott neki 100 eurot, de azt mondtak, most mar kijonnek.
Vasarnap a cel Santa Irene volt. Lehet, hogy van ilyen nevu telepules is, de lehet, hogy csak a hagot hivjak igy. Az albergue az orszagut mellett, a prerin, osszesen 36 aggyal, de mi nagyot hajtottunk es 20. korul erkeztunk. Etkezesi lehetoseg semmi. Vagy visszafele, vagy elorefele 1-1,5 km-rel volt etterem. Most jott csak jol, hogy a lengyel zarandokok tegnap megvendegeltek minket, mert igy megmaradt a tegnapi kajank, es volt, mit vacsorazni.
Gyaloglas kozben orankent pisilnem kell. Nem iszunk annyit, szerintem inkabb nyomja a vesemet a hatizsak. Mindenesetre csak lebukom az ut menten (mindig Ilona jut az eszembe). Egyreszt vagy nem lehet nagyon elbujni, mert minden tuskes, vagy amugysem akar az ember egyetlen folosleges lepest sem tenni. Szoval lebukom, aztan kesz.
Szinte csupa spanyol kozott vagyunk. Hova tuntek a kulfoldiek?
Elhagytuk a szegenyes kohazas falvakat, ahol mindent beleng az eros tragyaszag es a falvak koves utcain is egymast erik a friss es nem friss tragyafoltok. Nagyobb telepuleseken megyunk at, ahol ujabb, vakolt hazak vannak. Az ido ismet melegebb, megjelentek a szubtropikus novenyek: palmak, kaktusz, eukaliptuszfa. Bar ez utobbi mesterseges betelepites a papirgyartashoz.
Egyebkent fantasztikus, milyen nagy orom megpillantani egy-egy telepulest. Regebben, ahol nem voltak erdok, mar messzirol lattuk a templomtornyot, es mindig nagy megkonnyebbules volt, akarmilyen szep videken jartunk is. Ugy latszik, megiscsak az emberi nemhez tartozunk. Most inkabb a fak kozott feltuno hazfalak jelzik a telepuleseket, igy nem lehet oket messzirol eszrevenni.
Ma hetfon Monte do Gozo-ig jottunk. Ez azt jelent, hogy az Orom Hegye, mert innen mar latszik a varos. Ez 4,5 km-re van Santiagotol. Itt egy 800 fos albegue van, kb 20 barakkban. Zarandokgyarnak mondjak, de nekunk nem taszito. Teljesen OK. Ami inkabb zavar, hogy az utobbi heten tele vagyok csipesekkel (holott azelott meg szunyog sem volt). Mondjak, hogy egyes szallasokon megterem poloska (szerintem ezt nevezhetik bedbug-nak=agybogar). Lehet, hogy a hatizsakomban cipelek nehanyat????
Ma ujabb szerencse ert minket, legalabbis, remelem, hogy az. Az ut menten egy idosebb ember nevjegyeket osztogatott santiagoi szallasokrol. Ilyen mar maskor is volt, de maskor mindig albergue-be mentunk. Most viszont eleve azt terveztuk, hogy 1-2 napra valami kis panziot kellene keresni, mert hiszen az albergue-kben eleve nem lehet csak 1 napot tolteni. Felhivtuk a megadott telefont es foglaltunk szobat holnapra. Remelem, megfelelo lesz es akkor ott tudunk maradni.
Megerkezett az elobb a bekescsabai hazaspar is, ahol a ferj terde teljesen lerobbant, es a cel elott mar alig vonszolja magat szegeny. Remeljuk, most mar holnap bekocognak ok is Santiagoba, es persze mi is. Koszonjuk a nepi rigmust, es gondolunk Jade-ra is.
Agi

Augusztus 7. szombat

Ma is legyalogoltuk a magunket, egeszen Ribadiso-ig. Hat folyot, patakot kereszteztunk. Nem nagyon tudunk 6-kor indulni, mert ha fel 6-kor fel is kelunk, a reggeli menet beleertve a vizholyagok gyaloglasra valo felkesziteset kb 1 orat igenybe vesz (pedig mar nagyon rutinosak vagyunk). Ma reggel Geza mondta, hogy mar reg nem indult el ilyen fajdalom-mentesen. Aztan mire megerkeztunk, mar megint van egy uj es ez most nagyon rossz, mert mar sem a talpa elso, sem a hatso felere nem tud rendesen lepni. Nagyon szepen megcsinalt szallason vagyunk: tobb koepulet, hatalmas zuhanyzok kulon epuletben, mert hatul kempingezesre is alkalmas fuves terulet is van. Bar fel 2-re megerkeztunk es az albegue csak 1-kor nyit, mar nem jutott szallas: 62 agy van es az elfogyott. A kovetkezo varos 2-3 km csak, de mivel itt sorban alltunk es fel 3-ra derult ki, hogy nincs agy, ez azt jelenti, hogy nyilvan mar a varosban sincs, ahol raadasul eleve csak 40 agyas a szallas. Persze a varosban nyilvan vannak magan albergue-k es szallodak is, de eppen az elozo napok tapasztalata azt mutatta, hogy az elozetes foglalasok miatt ez sem garancia. Ugy lattam, hogy most nem lenne jo tovabbmenni: egyreszt az uj holyag miatt, masreszt pedig mert eleg meleg lett mara, es a folyok keresztezese, amellett, hogy nagyon szep, azt is jelenti, hogy fol-le, fol-le. En is kinyultam, de ugy lattam Geza talan meg jobban: mondta is, hogy a halalan van. Ennek ellenere ugy lattam, hogy tovabb vonszolna magat, de en (felbuzdulva azon, hogy tegnap lattam, hogy veghelyzetben csak fedel ala engedtek a keson jovoket) mondtam a recepcios nonek, hogy keptelenek vagyunk tovabbmenni. Ez volt a max. tavolsag mara, tele vagyunk holyagokkal stb. Elkepeszto, hogy alig beszelnek angolul a spanyolok, es meg a recepciokban es informacios irodakban is alig. Ez a no semmit sem beszelt (pedig 4 nyelven volt kiirtva, hogy recepcio), de abszolut joindulatu, es azt ertette, hogy ampollas (holyagok), hogy maximum disztansz, es hogy impossible, es mutattam az ujjammal, hogy gyalogolni. Nyilvan azt is latta, hogy abszolut rangidosek vagyunk a sorban allok kozott. 5 euroert vettunk egy jegyet, hogy zuhanyozhassunk es hasznalhassuk a wc-t (ez egyebkent a szallasok egyendija is Galiciaban), es rabolintott nagy nehezen, hogy aludhatunk a foldon a recepcioban (dormir es mutogatas a foldre), ami egy 3 oldalrol zart es fedett helyiseg. Kesobb kiderult, hogy van egy eleg nagy etkezo resz, teljesen zart, kopadlos. Ugy latjuk, hogy masok is keszulnek ott aludni, tobbek kozt azok a fiuk, akik mar tegnap sem kaptak agyat ott, ahol mi is voltunk. A no kesobb felvette az adatainkat es azt mondat, hogy 8-kor menjunk vissza hozza. Azt hiszem, van fenntartott szobajuk rokkantak reszere, es ha nem jon senki, azt esetleg odaadjak. De nekem a kopadlo is OK, legalabb hasznat vesszuk a polifomnak, amit egesz uton cipelunk.
Ujra talalkoztunk 3 lengyel fiatallal, akikkel mar Portomarinban is talakoztunk: egy pap es 2 lany: gyerekkori baratok. Felajanlottak a teszta-maradekukat, amit mar nem birtak megenni. Nekunk nagyon jol esett, finom volt. Egyebkent most alig talalkozunk kulfoldiekkel, mindenutt csak spanyolok. Hiaba, ez az o orszaguk es vakacio van.
Geza most a folyoban aztatja a labat es ismerkedik. Ha nagyon vacak lesz, holnap csak a varosig megyunk be es ott maradunk. Meg akkor is jol allunk. Nagyon sajnalom, hogy ennyi baja van a labaval. Mar nagyon unja. Probaljuk megerteni, mi az uzenete az eletere vonatkozoan. Egy belga azt mondta, ebbol kell megtanulnia, hogy ne hagyja, hogy a teste uralkodjon rajta, hanem tanulja meg kezelni a testet, tiszteletben tartva, de megiscsak a helyen. Persze szebben mondta, de ez volt a lenyeg. Nekem is vannak elmeleteim errol, Gezanak mar mondtam. Egyebkent senki sincs, aki serules vagy valamifele fajdalom nelkul meguszna. Egesz fiatalok kozott is van, aki terdvedot hord vagy faslit stb. Estenkent mindenki kenegeti a labat. Van, aki reggel is, es nyujto-gyakorlatokat vegez, hogy bemelegitsen stb. Ez hozzatartozik.

Egyebkent nem lehet eltevedni. Az ut kb. feleig fantasztikusan surun vannak a jelek: kagylok a hazfalon, jardan, keritesen, nagy kek-sarga tablak stilizalt kagylo-jellel es felirattal, vagy egyszeru sarga nyilak koveken, falon, villanyoszlopon, lent a jardan. Leon ota vacakabbak a jelek, elhanyagoltak, kopottak, de mindenhol vannak. Itt most kicsit ritkasabban, de inkabb csak azert, mert ahol egyertelmu, hogy egy ut van es azon megyunk es kesz, ott nem teszik ki x meterenkent. Ha figyelmetlensegbol nem venne eszre az ember pl. az oldalosvenyt, amerre menni kell, kb. 1 km-en belul rajonne, eszrevenne, hogy nincs jel, es visszafordulna. Ketszer fordult elo, hogy nem figyeltunk. Egyszer, amikor Geza nelkul az amerikai novel mentem, es egyfolytaban beszelgettunk, nem vettuk eszre a leterot, pedig egy 3 ember szeles utrol volt szo. Es ott a prerin, teljesen gazos kiszaradt mezo szelen volt egy pad egy oreg emberrel (elotte, utana km-ken at semmi pad), aki rank szolt, hogy nem arra van a camino. Hogy minek ult ott, se falu a kozelben, se szoloskert vagy gabonafold, semmi, egy csunya, gazos, sot szemetes mezo kilometereken at. Mondta is a new yorki no, hogy az aznapi csodat mar megkaptuk. A masik eset tegnap volt, amikor egy furcsa hurkot tett az ut egy telepules szelen, es nem volt logikus, hogy egy szakaszon visszafele iranyba kell gyalogolni. A jel ott volt, es lattuk is, de nem figyeltuk a nyil iranyat, csak ahogy logikusnak gondoltuk, abba az iranyba fordultunk. es pont akkor egy oreg neni egy vodor vizzel kilepett egy oreg hazbol es rank szolt. Persze nem erti az ember, de megalltunk, es o elkezdett magyarazni, hogy nem arra. Ha 10 masodperccel kesobb jon ki a kapun, mar elmegyunk a haza mellett. Es meg azt mondjak egysek, hogy nincsenek angyalok!!! Viccen kivul, azt hiszem, mar irtam, hoogy tenyleg gyakran ugy erzem, mintha valaki/valakik torodnenek velunk. A nagyvarosokban lehet a legkonnyebben szem elol teveszteni a jeleket a sok reklam stb. kozott, de ott sem volt gond. Es egyebkent is, itt mindenki tudja, merre megy a camino. Ugyhogy, ha megallitunk valakit, hogy "Camino???", rogton elkezd mutogatni.
Az emberek gyakran koszonnek a hatizsakosoknak, jo utat kivannak, vagy egyeb dolgokat mondanak, de azt nem ertjuk. A koszonest es a mosolygast ertjuk.
Nem artana egy kis raerosites otthonrol az itteni fohaszainkhoz holyag-ugyben. Az utolso napokat mar ne tegyek tonkre, hogy csak rajuk kelljen figyelni!
Legyszi Anyunak is olvassatok fel az uzeneteket.
Sok pusz
Agi

Augusztus 4-5-6.szerda-csut-pentek

Udv
A vilag vegen vagyunk. Sem az albergue-kben, sem a barokban nincs internet.
Szerdan rahuztunk az eredetileg tervezettre, es Portomarin-ig mentunk. A terkep komoly lejtmenetet igert, de nem volt veszes. Szep ut volt. Az ut mellett sok a pafrany es a tuskes szeder, mert erdos videken vagyunk. A varos egy nagy viztarozo mellett epult, nagyon szep a kornyeke. Ahogy atmentunk a viztarozo felett, egy orult meredek lepcsot kellett megmaszni a tetejen egy kapuval. Ez valahol a regi varosban allt, aminek nagy resze ma a viztarozo alatt van. Lattunk mar tobbszor lovas zarandokokat is, es itt 3 lovas ugy felment ezen a lepcson, mint a pinty. Ket fiatalabb a kerulot valasztotta. Egy nagy bastyaszeru templom van itt, ami teljesen megtelt az esti misere, ugyanis rengeteg csoport van, francia cserkeszek is, egesz csaladok stb. Nagyon feltunk, hogy nem lesz szalllasunk, de szerencsere az onkormanyzati szallasokon nem lehet elore foglalni, igy nem volt gond. Ugy tudjuk, valami iskolat is kinyitottak kesobb, annyian erkeztek ide. A mise kivetelesen hosszu volt (altalaban cvsak fel ora, mert nincs predikacio), a pap kihasznalta az alkalmat, gondolom, hogy annyi ember es fiatal gyult ossze, akik mos kezdtek a zarandoklatukat. Geza ket uj vizholyaggal gyarapodott.
Csutortokon keveset mentunk (Hospital de Cruz-ig), mert biztosra akartunk menni szallast illetoen. Ez egy kis elegedetlenseget hagyott bennem. Ugy hallottuk, hogy a het vegen nagy ifjusagi es csaladtalalkozo van Santiagoban, talan ezert az oriasi tomeg. Jo lenne, ha elottunk elmennenek, hiszen mi kb. szerdara tervezzuk csak az erkezest. Nagy francia cserkeszcsapatok huztak el mellettunk. Nemelykor hangosan imadkoztak, tobbszor is hallottuk, hogy Franciaorszagot mondanak. Lehet, hogy az orszagukert imadkoztak.
Itt Galiciaban mar nincsenek parokiai szallasok. Rendezett, tiszta, de kulonosebb hangulat nelkuli onkormanyzati szallasok vannak, csodalatos csillogo-villogo konyhakkal, amikben egyetlen kanal, tanyer stb. sincs. Allitolag arukapcsolas, mert a kozeli barnak vagy vendeglonek is meg kell elni.
Penteken megint szepen jottunk, tobb mint 20 km-t. Ut kozben lattunk egy kicsi szallast, mondhatni kunyhot, amit az evangelikusok tartanak fenn. Kaptunk ott teat/kavet es egy DVD-t ajandekba.
Az eredetileg tervezett Palas de Rei-ben csak ebedeltunk, es tovabb mentunk egy Casanova nevu faluba. Osszesen 20 agy, es meg este 6 utan is erkeztek. Ugy nezett ki, hogy kb. 15-20 embernek kint kell aludni az epulet elott vagy mellett. Mivel itt Galiciaban nagyon huvosek es foleg nedvesek az ejszakak, nem ertettuk, hogy miert nem engedik be oket legalabb az eloterbe vagy a kis tarsalgo reszbe. Aztan reggel lattuk, hogy mind bent voltak vegulis. Lehet, hogy megvarjak jol az estet, hogy aki csak bir, az menjen tovabb a kovetkezo helyik, aztan aki tenyleg nem birta, azt vegul beengedik.
Mindenesetre a szallas fontos kerdes lett.
Minden nap valakivel / valakikkel a fejunkben gyalogolunk. Volt mar Magyarorszag, H. Feri (a labaval), aztan Brigi, Sari, Detti, nehany kolleganom es meg masok (beleertve nehany fiut is), akiknek szerintem mar jo lenne megtalalniuk az igazi parjukat, tegnap a testvereink a csaladjaikkal, ma a kiscsoportunk es a barataink, holnap Anyu lesz es Lali bacsi.
Ma szombat van, meglatjuk, meddig jutunk. Lehet, hogy este nem lesz internet. Ne aggodjatok.
Udv
Geza, Agi

Augusztus 2-3. hetfo-kedd

Sziasztok!

Szoval a meteorologusok arnyekban merik a homersekletet. A levego sokszor nem is nagyon meleg akar delig is. Ha a vizunket nem eri a nap, egesz hideg marad sokaig. De kint a napon zuhog a hoseg a fejunkre es altalaban orakig nem volt egyetlen fa sem. Magasan vagyunk, a novenyzet alacsony.

De miota elhagytuk O Cebreirot (legmagasabb pont) es atleptunk Galiciaba, megvaltozott a taj es az ido. Ket napig eleg huvos volt es borus, bar szerencsere nem esett (itt allitolag evente 300 napon eski az eso). Erdos videken megyunk, tehat most sok a fa, a jo oldalon is, es sok az arnyek. Itt allatok is vannak, szerintem multkor azon a nagyon kodos reggelen egy oz szokellt at elottem az uton. Egy barban a falon vadasztarsasagok fotoi voltak kirakva, rengeteg vaddiszno-tetemmel.

Ugy szamitottuk ki az utat, hogy most mar eleg legyen 13-18 km-t menni egy nap, hogy tenyleg nehogy a vegen robbanjunk le. (Ezert is buszoztunk Leon-ba.) Bar ez valahol nagyon bantott is minket, valoszinuleg jo otlet volt abbol a szempontbol is, hogy egyre nehezebb szallast kapni. Korabban sehol nem volt telt haz, de most 2 napja mar 2-ig betelnek a szallasok. Az utolso 100 km fog jonni, es valoban, ahogy hallottuk is, megjelentek az oriasi csoportok (gyonyoru tiszta cipoben, kis hatizsakkal), akiknek sokszor foglalt szallasuk van, tehat mire a vanszorgo zarandokok megerkeznek, mar nincs helyuk. Nekunk meg nem volt gondunk, mert a rovidebb tavok miatt eleg koran megerkeztunk a celba.
Tegnap Samosba gyalogoltunk, ahol egy oriasi bences kolostor van, es annak az igen-igen puritan szallasan aludtunk. Az ut nagyreszt erdoben vezetett, idonkent folyo mellett. Az erdo mesebeli volt, nagy, borostyannal befutott fak kozott, mint egy rajzfilmben vagy egy fantasy filmben. Kb 10 km-en keresztul neman gyalogoltam, ez is erdekes volt, ugy jobban benne voltam a tajban. Megneztuk a kolostort. A belso udvarai szepek voltak (furcsamod 4 sziren tartotta a szokokutat kozepen nagy keblekkel), de a kortars festok altal telefestett emeleti folyosofalak nem nagyon tetszettek. Voltak kisebb vizfestmenyek is, abbol Geza elhozott volna egyet-kettot. Megint talalkoztunk magyarokkal es kaptunk toluk egy kis nemzeti szinu szalalgot a botunkre. Egy hazaspar, semmilyen nyelven nem beszelnek. eppen gondoltam, hogy akkor nagyon sok eñlmenybol kimaradnak, de kiderult, hogy nem. Ok masfajta elmenyeket kaptak: pl. hogy egy oreg neni az falu kozepen egy nagy tal palacsintaval varta a zarandokokat meg hasonlok. Fantasztikus, hogy mindenki kap kulonleges elmenyeket, szinte testreszabottan.

Ma ismet hullamzo erdos uton jottunk Sarria-ba, ami egy nagyobb varos. Kb negyed 12-kor az albergue-ben mar csak 3 szabad hely volt. Mazlink volt, mert bar tobb albergue is van, oriasi a tumultus. Itt akarunk majd fenykepezogepet venni. meg is vettuk. Kicsit egyszweruibb, mint a regi, de remeljuk kitart.

Egyebkent a szallasokon eddig minden rendben volt. Kevesen horkoltak es azok sem voltak sulyos esetek, pedig tegnap pl. kb 60 ember aludt egy oriasi teremben. A WC-n sem kell sorban allni, a zuhanyozas is altalaban zokkenomentes.

Azert figyelem magam, hogy minden jo elmeny ellenere, meg mindig mennyi gyanakvas van bennem. Orzom a cuccunkat. Dugdosom a fenykepezogepet stb. Persze most a vegen, hogy mar ekkkora "hordak" kozott megyunk, lehet, hogy jogos, de eddig semmi rosszat nem tapasztaltunk.

Ma is vot peregrino-mise, ma csak egyedul mentem, mert Geza vart az internetre. Itt szinte sosincs orgonas mise. A pap idonkent enekel, vagy a hivek is, de zene max. magnorol van. Sokkal tobbet allnak a misen, mint otthon, ami a fajos peregrino-talpaknak nagyon rossz. Itt konnyu terdre boruilni, mert az a kevesbe fajos.
Agi, Geza